So when you really love me darling bring me Edelweiss.

Meglepődve láttam a Rax-fennsíkon, hogy a legendás havasi gyopár élőben egy ronda kis virág, pedig az osztrák Alpokban minden gyopáros. Gyopár van a menedékház falán, a felvonókezelő kabátján, a poháron, a kanálon, a táblákon.

Pedig igazából csak egy szürkésfehér, filces szőrű, alacsony termetű növény, melynek szirmai nem is szirmok, hanem valójában a felső levelek. Persze, ettől nekem még rokonszenves, sőt! Én kimondottan szeretem a nem hivalkodó, zöld, fehér vagy szürkés beütésű vadvirágokat.

Annak idején tele is zokogtam a pulcsim ujját Von Trapp kapitány szirupos énekén, úgyhogy előkerestem nektek gyorsan. Sírjunk együtt:

És vigasztalásul még egy kis botanikai adalék:

A gyopár lehet, hogy ragyogó napsütésben fehérebb, mint amilyennek én láttam borult időben, mert a levelein lévő gubancos szőrökben apró légbuborékok ezrei találhatók, melyek úgy verik vissza a napfényt, hogy ettől a növény hófehérnek látszik, miközben védve van az UV sugárzástól.

A virága is nagyon érdekes. Ami csillag alakban elhelyezkedő sziromnak látszik, az valójában csak levél. A valódi virágok kosárkákba rendeződve a csillag közepén ülnek. Ezeken a képeken talán látszik.

Ez a példány már elvirágzott.

Belül, azok a kis bogyeszok a valódi virágok.

A gyopár nálunk már rég kipusztult, Ausztriában és Németországban fokozottan veszélyeztetett növényfaj.

És ha már kis gyopár rogyásig, akkor itt az Edelweiss nevű osztrák zenekar másik világraszóló slágere egyenesen 1988-ból, amikor erre (is) forogtak a diszkógömbök és egy gyerekváltozat ráadásnak:

Gyopárnóta gyerekeknek: