Nem szeretek hajnalban kelni, de ha már fent vagyok, és fázósan-álmosan baktatok valahová, mindig elvarázsol a város hangulata. Hűvös a levegő, üresek az utcák, csak visszafogottan morajlik még a forgalom, és legfeljebb az utcaseprők beszélgetnek a kisbolt előtt a szürkületben, műanyag poharas kávéval és cigarettával a kezükben. Ilyenkor betölti a levegőt a fekete rigók éneke.
 |
| Kép:colouredmondays.tumblr.com |
A rigók február közepétől már nász-lázban égnek. A hímek dallal jelölik ki a területüket, ezzel próbálják távol tartani a riválisokat, és így imponálnak a tojóknak. A legnagyobb elánnal kora reggel és alkonyatkor énekelnek.
Programajánlat
Keljetek fel egyszer hajnalban, olyankor, amikor az éjjeli sötétség már kezd átmenni kékes, majd egyre világosabb derengésbe. Ez most öt óra körül van. Öltözzetek fel jó melegen, és menjetek le egyet sétálni. Vagy csak nyissatok ablakot, és hallgassátok egy kicsit a madarakat a takaróba burkolózva.
Urbanista madár
A fekete rigó igazi urbanista madár. 100 éve még erdőben élt, félénk volt, és rigótársaihoz hasonlóan, alig-alig került szem elé. Ahogy azonban a városok terjeszkedtek, úgy nőtt bele a városi létbe a madár. Nagyszerűen alkalmazkodott a változó körülményekhez, és ma már ott kotor a bokrok alján mindenfelé. Ott van a Margitszigeten, a józsefvárosi foghíj telkeken, a budai villák kertjében, a Deák-téren, a Múzeumkertben és a körgangos házak udvarán.
Angliában egyes példányok még az autóriasztók hangját is megtanulták utánozni, hogy eképpen tűnjenek ki társaik közül. Azt nem tudom, hogy ez a fajta nóta bevált-e nekik a párkeresésben, de az biztos, hogy a helyieket őrületbe kergették vele.
Végül itt egy kis illusztráció, hogyan ismerhetitek fel. Mert nem minden fekete rigó fekete. Csak a három évnél idősebb hímek azok. A tojó (jobb oldali) és a fiatalok (lent) barnás színűek.
 |
||
| képek:rspb.org |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: