Idén most először tudtunk szánkózni. Március 16-án. De ez semmit nem vont le az élményből.

Janó csak pihenni ült rá, csúszni nem akart, de legalább költött a szánkózáshoz egy verset: “Eljön az este, és nem lesz a szánkón a beste teste.”

A szánkózás jó móka, de egyszerűen csak sétálni is nagy élmény volt a Mecsekben. Ragyogó napsütés, daloló madarak, és fagyott virágok az út mellett.

A tegnapi szélviharnak az erdőben már nyoma sem volt.

A FB-ra tettem képgalériát, itt még több képet találtok.

Itt pedig medvehagyma kóstoló a hó alól:

A hétvégére valószínűleg már egy szem sem marad a hirtelen jött márciusi hóból, úgyhogy bátran mehettek medvehagymát gyűjteni. De legyetek óvatosak. Vigyetek zacskót vagy jól összeköthető szatyrot, mert nekünk a 10-15 levél is egy pillanata alatt elárasztotta a kocsit hagymaszaggal.

És ráadásként egy kis tudósítás a Kecskemét-Pécs közötti útviszonyokról, a fél országot lefagyasztó hóvihar után két nappal. Latyak, hófal, és szebbnél szebb szélvájta formák az út mellett, amik úgy festettek, mintha kakaóporral lennének beszórva.