Helyszín: Kelemen-szék, Kiskunsági Nemzeti Park, Kecskeméttől kb. 40 km-re. Gyönyörű szikes puszta, tavasszal vízborítással és madárfelhővel. Április 20-án lesz szakvezetett túra, úgyhogy jöhettek. Részletek lent.

ÖT LONCSOS, BOZONTOS, SÁRTÓL CSÖPÖGŐ KUTYA ROHANT KI ŐRJÖNGVE A BIVALYTELEPRŐL, AMIT MEGÁLLTUNK A KERÍTÉS MELLETT A KOCSIVAL. Vacilláltunk kicsit, hogy kiszálljunk-e. A nemzeti parkos srác azt mondta a telefonba, menjünk nyugodtan, nem bántanak. Tényleg nem bántottak, de első ránézésre nem tűntek túl barátságosnak. Váltottunk pár szót a gulyással, megbámultuk a bivalyokat, ők is minket, majd nekiindultunk a Kelemen-széknek.

A bivalyok jó arcok, és mindegyiknek más frizurája van: van amelyiknek elválasztott, hátrasimuló, középen forgós, felálló-borzas, vagy előrefésült frufrus.

Ezek itt a borjak.

Út az nemigen volt. Látszott ugyan, hogy hol kéne lennie, de valójában mindenütt ameddig a szem ellát csak hullámzó tó, víz és sár, kis szikpadkákkal tarkítva, melyek szigetként emelkednek ki a kotványból. Ebben cuppogtunk kitartóan a madármegfigyelő torony felé. Felettünk rikácsoló dankasirályok repkedtek, dalolt a mezei pacsirta, csetteget az ágon egy házi rozsadafarkú, füttyögtek a piroslábú cankók.

madárnyomok mindenütt

Jankó cankót néz.

Most, hogy már napok óta zuhogott az eső, jólesett egy kis napfény. Sápadt volt és gyenge, de kisütött, és ettől szinte bántóan ragyogóvá változott körülöttünk a víz. Ahogy gázoltunk a sárban, egy egész csapat szarka bohóckodott előttünk, mindig csak egy kicsit röppenve odébb. Hirtelen robajjal vadludak  (azt hiszem nyári ludak) szálltak fel mellettünk, olyan közel, hogy majd’ levitték a sapkámat. A vadlibák általában igen óvatos madarak, nem tudom hogy lehet, hogy eddig nem vettek minket észre. Gázoltunk tovább a torony felé. Útközben vadászó füsti fecskékkel találkoztunk, végre hazaértek. Ilyenkor vonulás után legyengülve nagy szükségük lenne a gazdag rovarzsákmányra – szúnyogokra, legyekre, egyebekre, hogy kicsit felszívják magukat a költésre, de nem tudom mit tudtak összegyűjteni ebben a hidegben.

A toronyból nagyon klassz a kilátás. Jól megfigyelhető a sirályok költőszigete, ami felett állandó a ricsaj és a veszekedés. Távolabb a vízen récék ringatóztak, a parton egy pár cankó lépegetett megfontoltan, és itt-ott a csapongó bíbicek is bejöttek a képbe. Szóval van már madárforgalom.

Szeretnétek látni? A Kelemen-szék fokozottan védett terület. Csak engedéllyel látogatható, de ezt nem bonyolult megszerezni. Telefonáljatok a Kiskunsági Nemzeti Park központjába, és jelezzétek, hogy szeretnétek meglátogatni a területet. Valszeg az ott dolgozó természetvédelmi őrhöz irányítanak majd. A lényeg, hogy ő tudjon a látogatásotokról.  Már csak azért is, mert vannak olyan időszakok, amikor a területen szabadon vannak engedve a vízibivalyok .Ilyenkor nem tanácsos arrafelé kolbászolni.

Ha szakvezetéssel, madarásszal szeretnétek menni, akkor javaslom, hogy CSATLAKOZZATOK AZ ÁPRILIS 20-RA MEGHIRDETETT TÚRÁHOZ: “Bíbic nász a Kelemen-széken”. Tamás, a terület természetvédelmi őre lesz a túravezető. Jó fej, és rengeteg érdekességet tud, amit szívesen meg is mutat, el is mesél.
Még több kép a FB-on.