Ha hetekig nincs időm túrázni, kirándulni, vagy legalább sétálni menni valami szép helyre,  akkor a kerti munkába menekülök félórás-egyórás etapokra.  Ilyenkor még az ásást is pihentető, felüdítő tevékenységnek érzem az agymunka és a laptop felett való görnyedés után, amit sohasem gondoltam volna. Gyerekként utáltam a kerti munkát, mert általában ki volt adva feladatnak, hogy valamit el kell végeznünk, mielőtt kimennénk játszani: mondjuk leszedni egy lavórnyi szamócát, vagy kiszedni a gazt egy kisebb területről. A  legjobb barátnőmnél még rosszabb volt a helyzet. Nekik borsó is nőtt a kertjükben, és volt, hogy egy egész kádra valót kellett kifejtenünk belőle. Iszonyúan felháborodtunk a méltatlan Hamupipőke munkán, úgyhogy legtöbbször bevontuk az egész utcabeli gyerekhordát, hogy minél hamarabb végezzünk vele.

Most, hogy már nem kell, csak lehet kertészkedni, most már szeretem.  Borzasztóan örültem, amikor a nyolckerben erkélyes lakáshoz jutottam és óriási hortenziákat, fűszernövényeket, meg gyöngyvirágot nevelhettem rajta. Mostanra már igazi kertünk is van, úgyhogy semmi akadálya egy kis áskálódásnak.

Itt épp egy mini üvegházat gányoltam össze,

itt pedig árvácskát ültetek.

Ha kampányszerű, őrült munkában vagytok, és nincs időtök kirándulni a hétvégén, de mondjuk van kertetek, akkor járjatok egyet a kertben. Ültessetek el valamit, vagy csak igyatok meg kint egy forró teát vagy kávét.