Ma van a Tatai Vadlúd Sokadalom! Ha siettek még odaértek a vadlibák esti behúzására, de ha lemaradtok róla, ne aggódjatok! A vadludak egész télen itt tartózkodnak.  A fesztivál programja itt. 

Amikor a tundrán beköszönt a kőkemény tél, akkor érkeznek hozzánk – melegebb éghajlatra – a vadlibák. Talán Tata az egyetlen olyan hely Európában, ahol a félénknek tartott madarak egy város szívében, testközelből megfigyelhetők. Ráadásul, ha már Tatáig elutazik az ember, érdemes sétálni egyet a barokk kisvárosban és beülni egy kávézóba.

A Vadlúd Sokadalom egy egész napos fesztivál madárgyűrűzési bemutatóval, előadásokkal, és madármegfigyeléssel. A Madártani Egyesület munkatársai ilyenkor kivetítőt és teleszkópokat állítanak fel a tóparton (ez a nagy, állványon álló távcső) és elmondják milyen határozóbélyegeket kell megkeresni a madarakon, hogy azonosítani lehessen melyik fajhoz tartoznak.

A libahúzás hangulatát Schmidt Egon gyönyörűen leírta. Bemásolom nektek kedvcsinálónak:

“Szürkület, madárzsivaj, surranó szárnycsapások… a vadludak esténként csapatosan húznak a vízre éjszakázni. A behúzás még naplemente előtt indul, csapat csapat után érkezik a víz fölé, ahol a gágogó V betűk felbomlanak és a nagy madarak magukat leejtve, pörögve, forogva, akár a szél hajtotta falevelek, landolnak a vízen. A másfél-kétórás színjáték felejthetetlen élmény.”

A vadliba nem egy faj, hanem egy gyűjtőnév. Tatán ezekkel találkoztok majd a legnagyobb eséllyel:

Vetési lúd

Nagy termetű, szürke madár. Feje és nyaka sötét,  lába narancssárga, a csőre feketés, de van benne egy kicsi sárga rész is, bár ezt csak teleszkóppal vagy igen jó kézi távcsővel, megfelelő fényviszonyoknál fogjátok látni. A vetési ludak közt erős a családi kötelék, gyakorlatilag egy életre választanak társat.

Nagy lilik

 A nagy lilik a hangjáról kapta a nevét, mert azt  mondja lilik-lilik. Első pillantásra valószínűleg ezt  is csupán egy nagy szürke madárnak fogjátok látni, de ha jobban megfigyelitek, akkor kiszúrhatjátok, hogy a homlokán jellegzetes fehér folt van, a hasán pedig sötét keresztsávok. A fiatalokon egyik határozóbélyeg sem látható, az ő azonosításukat gyakorlott madarász segítsége nélkül felejtsétek el.

Nyári lúd

Ő a legnagyobb darab mid közül. A gágogása olyasmi, mint a házi libáké. A feje egyszínű, nincs a homlokán, csőrén fehér folt és kicsit világosabb színű mint a vetési lúd. A nyári lúd nem csak téli vendég, hanem fészkel is Magyarországon.

Ne aggódjatok, ha első nekifutásra, pláne távolról és szürkületben mindet egyformának látjátok. Jó távcső, éles szem, jó fények, és sok-sok gyakorlás kell hozzá, hogy az ember könnyedén elkülönítse a vadlúd fajokat egymástól.  A Vadlúd Sokadalmon madarászok kalauzolnak a sok ezer példány között, de ha esetleg lemaradtatok róla akkor sincs ok aggodalomra. Figyeljétek az MME Komárom-Esztergom megyei csoportjának programjait, biztosan szerveznek még a télen vadlúd megfigyelő sétát, hisz a vadludak szezonja még csak most kezdődik!

Képek forrása, a képre kattintva.