Holnapután karácsony, mi meg lépten-nyomon virágzó illatos hunyorra bukkantunk a Mecsekben. Borzasztóan megörültem az első példánynak, nem csak azért, mert decemberben különösen szívmelengető nyíló vadvirágokat találni, hanem azért is, mert nagy rajongója vagyok a zöld virágoknak.

Ráadásul napok óta szottyos, szürke, borongós idő van, amikor a nyirkos hidegbe még a kutyát is sajnálod kiküldeni. Alig vártam már, hogy felszakadozzon a felhőzet.

 Ezek a hosszú lábú árnyékok a mieink. Megörültünk a napfénynek, és kimentünk gyorsan a Remete-rétre.  Valaki kivágta az itt található térképet, így Janó belopta magát a Mecsek gyöngyszemei közé.

Az illatos hunyor idén alaposan megelőzte önmagát. Általában kora tavasszal, február végén-március elején virágzik.

A hunyor virága egyébként nagyon érdekes. Ha találtok egyet, feltétlenül nézzétek meg közelebbről.  Az ami sziromnak látszik, valójában csészelevél, a szirmok pedig mézfejtőkké alakultak, ezek termelik a rovarokat csalogató nektárt.

Ez a lilás rózsaszín növény a foltos árvacsalán, amiből szintén virágzott még néhány példány.

 Találtunk szúrós csodabogyót is, ami a hunyor mellett a Mecsek másik jellemző növényritkasága. Akkor is könnyen felismerhetitek, ha nem vagytok nagy botanikusok. Ez a növény ugyanis örökzöld. Ott ahol minden más elszáradt és sárga vagy barna színű, már messziről látszanak az aljnövényzetben az élénk zöld bokrok a pirosló bogyókkal. Ha hozzányúltok, akkor a két hazánkban élő csodabogyót is bombabiztosan elkülöníthetitek. Az egyik ugyanis a nevéhez méltón rettentő szúrós, a másik, a lónyelvű csodabogyó viszont nem az.

 

Korábban már mutattam videón, hogy ez a növény is egy igazi botanikai csemege, mert az ami a levelének látszik, valójában módosult szár. Úgy hívják az ilyet, hogy fillokládium. A bogyók tehát nem a levelén, hanem a szárán nőnek. Bármilyen dekoratív is, ne szedjétek, mert ez is, és a hunyor is védett növény!

A Sós-hegyi kilátó.

Mókuska alatt jobbra lent, tölgyeket láttok. A tölgyfákon nagyon sokáig, sőt, gyakran egész télen fenn maradnak az elszáradt levelek.

A távolban a Tubes tornya, ami olyan innenn nézve, mint egy rakéta.

 Látjátok  a toronyházat is? Még megvan. A fenyőtől jobbra.

A lefelé vezető úton a zöld keresztből valaki kiharapott egy darabot. 

Ettől azonban senki nem fogja elvéteni az útvonalat. A Remete-rétről való séta a Sós-hegyi kilátóig a több napos karácsonyi evészet után is teljesíthető. Könnyű, szelíden emelkedő, rövidke útvonal, kimondottan szép és jól jelzett erdei ösvényen.