Olyan szerencsések voltunk, hogy a napokban Ópusztaszer, Sándorfalva környékén dolgoztunk, így ebédszünetben volt időnk kimenni a Pusztaszer határában lévő Büdös-székre.  Tudom, hogy sokak szerint az Alföld unalmas, de én borzasztóan szeretem, mint minden olyan helyet, ahol végtelenül messzire ellátni. Valahogy megnyugtat, mintha hazaérnék.

Amint letértünk a betonútról, mezei pacsirta éneke töltötte be a levegőt, a távolban pedig egy rétisas keringett. Megálltunk és kiszálltunk megnézni.

Ez pedig már itt a Büdös-szék, ami egyáltalán nem büdös, legalábbis ilyenkor tavasszal nem, bár elképzelhető, hogy nyáron van egy kis mocsárszaga.

A fokozottan védett szikes tó milliónyi zsivajgó parti madárnak kínál táplálkozó és fészkelőhelyet. A fényképezőm nem alkalmas arra, hogy közel hozzam őket nektek, de a fenti kép igazából csak látszólag üres. Van itt minden: nagy godák, bíbicek, kanalas récék, barátrécék, gémek, kócsagok, és a világ talán legkecsesebb madarai, a gulipánok.

Őket azért is szeretem, mert azon kevesek közé tartoznak,  amiket biztonsággal  felismerek. A tolluk fekete-fehér, a csőrük vígan kunkorodik felfelé, és hosszú pálcika vékony lábaikon lépdelve, ide-oda kaszálnak vele a vízben.

A kilátótorony legfelső emeletéről olyan a táj, mintha egy repülő ablakából figyelné az ember.  Jól látni innen, és a tavat mutató képen is látszik, hogy óriási szárazság van a pusztában. Ott ahol barnás-szürke iszapot láttok, ilyenkor tavasszal víznek kéne lennie.A tó partján pompás kis kutatószállás áll.Ha szeretnétek a Büdös-széket meglátogatni, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságot kell felhívni, mert a fokozottan védett terület csak engedéllyel látogatható. Ha csoportosan jöttök, akár vezetett túrát is kérhettek. Április 5-én lesz a közelben, a szegedi Fehér-tónál is vezetett kirándulás, ahol nagyjából ugyanezekkel a madárfajokkal találkozhattok. A részletek itt.

És még egy érdekesség. Máté Bence itt nőtt fel Pusztaszeren, és a fotóinak egy része is itt készült a Büdös-széken. Gyönyörködjetek benne.