Olyan szerencsések voltunk, hogy a napokban Ópusztaszer, Sándorfalva környékén dolgoztunk, így ebédszünetben volt időnk kimenni a Pusztaszer határában lévő Büdös-székre. Tudom, hogy sokak szerint az Alföld unalmas, de én borzasztóan szeretem, mint minden olyan helyet, ahol végtelenül messzire ellátni. Valahogy megnyugtat, mintha hazaérnék.
Amint letértünk a betonútról, mezei pacsirta éneke töltötte be a levegőt, a távolban pedig egy rétisas keringett. Megálltunk és kiszálltunk megnézni.
Ez pedig már itt a Büdös-szék, ami egyáltalán nem büdös, legalábbis ilyenkor tavasszal nem, bár elképzelhető, hogy nyáron van egy kis mocsárszaga.
A kilátótorony legfelső emeletéről olyan a táj, mintha egy repülő ablakából figyelné az ember. Jól látni innen, és a tavat mutató képen is látszik, hogy óriási szárazság van a pusztában. Ott ahol barnás-szürke iszapot láttok, ilyenkor tavasszal víznek kéne lennie.
És még egy érdekesség. Máté Bence itt nőtt fel Pusztaszeren, és a fotóinak egy része is itt készült a Büdös-széken. Gyönyörködjetek benne.
