Alig kétórányi zaklatott alvás után indultam hegyet mászni Ausztriába. A sisak viccesen áll, de nem emiatt voltam zaklatott. A felettünk lakó finnek tartottak előző éjjel házibulit. Sokan voltak, eszelősen üvöltöztek, és tuc-tuc zenét hallgattak óriási hangerővel. Majd’ leszakadt a plafon. Hogy honnan van ennyi barátjuk Magyarországon, amikor évente csupán néhány hetet töltenek itt, azt elképzelni […] Tovább
Ha kirándultok mostanában, szinte mindenütt láthatjátok, hogy izzik a galagonya ruhája. Nem a levelektől, mert azok még zöldek, hanem a rengeteg pirosló bogyótól. Azt nem tudom, hogy a galagonyabokor tényleg lánnyá válik-e holdfénynél, de ha valaki kint marad és megfigyeli, majd számoljon be róla. A Galagonya volt gyerekként az egyik kedvenc versem, pedig nem egy […] Tovább
Hazafelé jövet megálltunk egy rövid kis sétára az 52-es út mellett, Fülöpházánál. Valójában homoki kikericset szeretem volna látni – nagy kikerics fan vagyok – de egy darabot sem találtunk. Volt viszont helyette sok-sok kései szegfű, ami úgy fest, mintha óriási hópelyhek lennének szétszórva a homokon. A kései szegfű a meszes homokpuszták védett virága. Tovább
Az út 34 km, ami pár megállóval könnyen abszolválható, mert emelkedő hál’ Istennek nincs benne. Balatonmáriafürdőn érdemes egy fél órára letámasztani a bicklit, mert az út menti Florida fagyizóban – rájelöltem nektek a gugli térképre – igazi remekműveket szolgálnak fel. Nagyon sokféle fagyi van a klasszikus ízektől az egészen bizzar gumicukros változatokig. Van szépen fénylő, […] Tovább
A somlói szüret után Badacsonyig meg sem álltunk. A kétnapos Balaton nyugati csücsök kört, mindenkinek jó szívvel ajánlom, akár gyerekekkel is. A legszebb szakasz, ami nem túl megerőltető, és van benne minden ami egy jó kiránduláshoz kell. Változatos táj, remek kis fagyizók, pinceborozók, hajókázás a menetrendszerinti katamaránnal, és kellemes fáradtság estére. Mi erre mentünk: 1. […] Tovább
István pincéje Szüret Tovább
A szüret első része itt, ha időrendben akarod látni az eseményeket. Ki-ki kávéval, teával, vagy pálinkával próbált reggel magához térni. A gyalogtőkéknél kezdünk. Ez az a szőlő az, ami nincs magas kordonra futtatva, hanem guggolva, négykézláb kell róla szedni a földközelben növő fürtöket. Hamarosan állati meleg lett. Az észtek úgy érzik egyenesen a mediterránumba érkeztek. […] Tovább
Janó hasán szőlő árnyak. A hétvégén szüreteltünk barátaink szőlőjében a Somlón. Volt minden: észt vendégek, kemény munka, pálinka, bor, pottyantós budis romantika, piknik, valódi, édeskés fekete kenyér, hajnalig tartó tánc, törött poharak, ittas állapotban való nemzetközi erőfitogtatás, és padláson alvás. Idén szokatlanul korán, október helyett már nyár végén szüretelni kellett. Nagy a szárazság, töppedni kezdtek a […] Tovább
A rekkenő hőségben vasárnap kiugrottunk egy pár órára evezni a Holt-Tiszára. A víz langymeleg volt, és szokásos zöldesbarnás színét csak néhány döglött keszeg fehér hasalja törte meg. A hetek óta tartó negyven fokos melegben a halak egyszerűen megfőttek, illetve oldott oxigén híján belefulladtak a vizükbe. Nem volt nagy kedvem belefordulni, úgyhogy a szokásosnál is óvatosabban […] Tovább
A Mecsek egyik legismertebb kirándulóhelyén, a Jakab hegy oldalában, különös formájú sziklafigurák ülnek. Úgy hívják őket, hogy babás szerkövek. Valójában a kovasavtól összecementálódott kemény, szilárd, fagyálló kőzetek – konglomerátumok -, amelyeket a szél, a nap és a fagy faragott ki a körülöttük lévő puhább homokkőből. A helyiek szerint emberformájuk van. Janó szerint a az egyikük […] Tovább
