Yuppie kutyát borzasztó izgalomba hozta a HÉV. Mindenáron be akart ugrani a sínekre szaglászni és körülnézni.Yuppie, mielőtt a vonat elé vetnéd magad, ajánlom figyelmedbe az ausztrál BKV hirdetését arról, hogy milyen sokféle buta módon lehet meghalni. Tovább
Pest környéki sétára indultunk a minap Edével és Yuppie-val, a fiatal és kajla vizslával. Ha nincs időtök igazi kirándulásra, de szeretnétek egy jót sétálni az erdőben kutyával, macskával, gyerekkel, barátokkal, és unjátok a Normafát, akkor Pomáz ideális célállomás. A HÉV a Batthyányi térről 40 perc alatt odaér. Amint leszálltunk, rögtön be is tértünk egy sörre […] Tovább
Az utolsó levelek kapaszkodnak az udvarban lévő diófán, amit nem is bánok, mert állandóan gereblyézni és söprögetni kellett alatta. Rettentően szeretem a nedves diólevelek illatát, de a gyűjtögetésből már elég volt. Mivel nem akartunk választani a gyep és a diófa között, ezért minden ősszel mániákusan gyűjtjük a leveleket, hogy mind egy szálig összeszedjük, mielőtt terméketlenné […] Tovább
Fél ötkor már komor sötét volt odakinn, úgyhogy belenéztem néhány kirándulós fénykép albumba, hogy töltekezzek belőlük kicsit. Általában szívesen megírom, hogy hol lehet jót enni-inni olcsón az adott környéken, de előfordul, hogy ez a rész kimarad, mert nem találtunk ilyet, vagy mert annyi más érdekesség volt, amiről szerettem volna beszámolni. Így maradhatott ki a pécsi […] Tovább
Tegnap darulesen voltunk Janóval. Tetszett neki, bár egy kicsit olyan vele madarászni menni, mint amikor Shrekék utaztak a szamárral. Ott vagyunk már? És hol vannak már azok a rohadt darvak? Hát itt vannak. Meséljenek inkább ezúttal a filmek. (Bocs, a videó minőségéért. Legyetek velünk elnézőek. Tudom, hogy a kamera használatát még gyakorolnunk kell.) A darvak […] Tovább
130 fős darucsapatot láttam tegnap délután a pusztaszeri Büdös-széken. Gyönyörűek voltak, hatalmasak, kecsesek és elegánsak, a finom ezüstszürke tollazatukban. Fotó a HNP honlapról. Én sajnos nem tudtam lefotózni őket, mert se tudásom, se gépem nincs ilyesmihez. Volt köztük két fiatalt madár, akik mindig egymás közelében voltak, olyannyira, hogy szinte egyszerre is léptek. Mindkét lábukon színes […] Tovább
A Dömörkaputól induló sárga úton több helyen is szuperjó portrékat láttunk a fába vésve.De bármily felüdítő remekművek is, az “Itt járt Manci és Pista 1985” típusú üzenetek között, fák kérgébe vésni akkor is barbár szokás. Ne tegyétek! Janó napozik egy agyontetovált bükkfa törzsének támaszkodva. Breki, vagy ET a fatörzsön. Ez nem vésés következménye. Valószínűleg […] Tovább
A hétvégén kimentünk egy rövid délutáni kirándulásra a Dömörkapuhoz. Felballagtunk a TV toronyhoz, majd vissza a sípályát keresztezve a megboldogult Vidámparkhoz. Ez egy nyugodt, lassú, sétálós-leülős stílusban kb. 2 órás program. Hűvös, de napsütéses őszi idő volt. Örömmel láttam, hogy rengetegen kirándulnak. Kamaszok, egyetemisták, családok, barátnők, szerelmespárok, nagypapák, nagymamák, kisgyerekkel, nagy gyerekkel, kutyával, csecsemővel, telefonos navigációval. Nekem […] Tovább
Semmi köze a kiránduláshoz, de muszáj megírnom, mert nagyon büszke vagyok rá: a nyáron felújítottam egy padot. Mit egy padot. A padot! A pad egy úrréti tanyán lakott, ahol gyakran töltöttük a lassan hömpölygő nyári délutánokat gyerekként. Először az udvaron állt. Ott beszélgettek, fröccsöztek, pihentek, nézelődtek rajta az emberek. Később bekerült a kamrába, ahol tele […] Tovább
So when you really love me darling bring me Edelweiss. Meglepődve láttam a Rax-fennsíkon, hogy a legendás havasi gyopár élőben egy ronda kis virág, pedig az osztrák Alpokban minden gyopáros. Gyopár van a menedékház falán, a felvonókezelő kabátján, a poháron, a kanálon, a táblákon. Pedig igazából csak egy szürkésfehér, filces szőrű, alacsony termetű növény, melynek szirmai nem is […] Tovább
